Szerelem első lépésre a ZAQQ YORQ mezítlábas cipőkkel

Igaz történet alapján

“Ki akarod próbálni???”. Ezúttal nem egy szaftos csokoládétorta darabról volt szó. Éppen a legjobb barátnőmmel sétáltam, amikor csillogó szemekkel mesélt az első mezítlábas cipőiről. Mivel rendkívül észrevétlennek tűntek, nem láttam okot arra, hogy megkérdezzem a lábbelijéről. Bocsánat!

Eddig a napig, be kell vallanom, még soha nem hallottam ilyen típusú cipőkről. Furcsán hangzott, és bizonytalan voltam, hogy mire számíthatok. Na jó, nem fogok belehalni...

Mivel a barátnőm ráadásul szeretetre méltó és abszolút különleges (ki megy lóval dolgozni?), és minden, ami őt lelkesíti, elég menő és trendi, beleegyeztem, és kicseréltük – de csak a jobb cipőt. Biztosra akartam menni. Amikor belebújtam és megkötöttem a cipőfűzőt, elindultam, és akkor megtörtént...

Hogyan változtatta meg az első mezítlábas cipő az életemet

...mintha kábult lettem volna. Nem azért, mert elestem volna. Haha! Nem. Azáltal, hogy két különböző cipőt viseltem, közvetlen különbséget tudtam megállapítani. Míg a saját cipőm szorította a lábamat, a mezítlábas cipőben a lábujjaimnak és a talpamnak elegendő helyük volt. A cipő rendkívül puha volt, és tökéletesen illeszkedett a lábamra. Kényelmesen puha volt, és ráadásul nagyon könnyű, mintha nem is lett volna rajtam cipő. De ott volt! Láttam is ?.

De az igazi csavar, ami miatt nem tudtam tovább fékezni a lelkesedésemet, a szuper rugalmas és puha talp volt. Minden lépésnél éreztem a talajt. Nagy szemekkel és nyitott szájjal csak egy gondolat jutott eszembe: beleszerettem.

Gyerekkorom óta imádok mezítláb járni. Nagy kertünk volt. Az volt a szabadtéri játszószobám. Ott fedezhettem fel a világot a lábaimmal. A puha fű, a szögletes kövek - amelyek nyáron merészen izzottak - a finom, csiklandozó homok és a lábtörlőnk szúrós sörtéinek érzése - minden alkalommal fantasztikus kaland volt.

Emlékekbe merülve, már a második mezítlábas cipőt is felhúztam, és biztos voltam benne: a barátnőm soha többé nem fogja visszakapni őket.

Ó, nem, volt még egy probléma...

A mezítlábas cipők iránti elfojtott vágy

Még ha rövid időre el is gondolkodtam azon, hogy gyors (és szuper, mega, extrém kényelmes!) léptekkel eltűnjek, hogy végre a sajátomnak mondhassam a cipőket, végül elvetettem ezt a szörnyű gondolatot, és természetesen visszaadtam a cipőket. Barátság örökké.

De hogyan folytatódott? Mi lett a nagy szerelmemmel, a mezítlábas cipőkkel?

Valójában néhány évre szem elől tévesztettük egymást – a mezítlábas cipő és én. Az ok nem a forma volt, amit néhányan szokni kell. Nem, ez egyszerűen a lábaink formája. Mivel a testünk teljes egészében esztétikai remekmű, a lábaink is tökéletes formájúak. Miért ne viselhetnénk olyan cipőt, amely megfelel az eredetileg elképzelt kontúrnak? Ez ráadásul sokkal egészségesebb, és megelőzi a lábujjak deformációját és további egészségügyi problémákat. Például azt a szörnyű és gonosz lényt, amit Vuxal Hallis, nem, Hulla Vaxis, Axel Valgis vagy Hallux Valgusnak hívnak? Akárhogy is, évek óta küzdök vele. A magas sarkú cipők többek között a végzetem voltak. Nyugodjanak békében.

Nos, vissza a barátnőm cipőjével kapcsolatos eredeti problémához: az volt... a dizájn. A cipő teljesen semmitmondó, kifejezéstelen, nem látványos volt. Hiányzott belőle az a „bizonyos valami”. Valami különleges. Az a „Wow” vagy „Boah”, ami miatt örömmel tapsol az ember. Tudom, nem mindig kell extravagánsnak lennie. De néha mégis!

És ráadásul: Ha már be kell zárnom a lábaimat (Mezítláb munkába? Jobb, ha nem...), akkor legalább legyenek gyönyörű környezetben. Mintha a saját, kis palotájukban élnének ?. Így szunnyadt bennem a tökéletes mezítlábas cipő utáni vágy, amit egy nap végre kielégítenek...

A rég elveszettnek hitt szerelem a mezítlábas cipők iránt újra felfedezve

Évek után újra fellángolt a szerelem a mezítlábas cipők iránt. Végre!

Kutatásaim kimutatták, hogy a mezítlábas cipők vagy az úgynevezett „minimálcipők” mára már jobban megvetették a lábukat a piacon. Így böngésztem különböző online boltokat neves mezítlábas cipő gyártóktól. Megismertem a ZAQQ-ot. És rájöttem, hogy ott kreatív elmék vannak, akiknek szenvedélye a fenntarthatóság és a dizájn, és akik arra törekednek, hogy valami különlegeset alkossanak. A funkcionalitás találkozik a dizájnnal.

Az eredmény a modellek sokfélesége. Már semmiről sem kellett lemondanom. Vannak balerinák, üzleti cipők, házicipők, mokaszinok, túracipők, futócipők, szandálok, fűzős cipők, zoknicipők, csizmák. Még a sneaker modellek is változatosak: néha magas szárú vagy közepes szárú. A mezítlábas cipők széles spektruma tiszteletteljesen tekintett a tabletemre.

Legyen az dinamikus, elegáns, extravagáns, egzotikus, klasszikus, lezser, előkelő, retro, romantikus, sportos – minden stílus megtalálható, minden színben. Legyen az monokróm vagy vidáman színes. Legyen az fényesen csillogó vagy tárgyilagos és tiszta.

Ehhez társulnak a szemet gyönyörködtetők. Színes talpak és fűzők, csillogó kőberakások, fénylő flitterek, virágos hímzések, elegáns csipke, menő szegecsek, ezüst és arany csatok, fonott pántok.

Tehát álmaim és elképzeléseim voltak a tökéletes mezítlábas cipőkről. A ZAQQ felébresztett, és világossá tette számomra: álmaim nemcsak valóságosnak tűnnek, hanem azok is!

Még az imádott futó talpam is – minden mezítlábas cipő csúcspontja – különböző változatokban kapható. Csillapítással vagy anélkül (ez nem a főzésről szól, hanem arról a funkcióról, hogy elnyeli az erőt, amely a lépéskor keletkezik) és a talp különböző vastagságaival és profilmélységeivel.

Elnézést, vissza a történethez. Így sóvárogtam, és vágytam az első saját mezítlábas cipőmre. Ha nem merült volna fel egy újabb probléma: rendkívül sok különleges és kifejező dizájnt fedeztem fel a ZAQQ-nál, amelyek után vágyakoztam, így nem tudtam, hogyan fogom valaha is megfizetni ezeket a cipőket egy élet alatt. Jó, tehát a „kevesebb több” mellett döntöttem. És így találtam meg az abszolút kedvenc mezítlábas cipőmet... a YORQ-ot.

Egy nagy szerelmi történet kezdete a mezítlábas cipők iránt

Végre a kezemben tartottam a cipősdobozt, és lassított felvételben nyitottam ki. Azt hiszed, őrült vagyok? Igen, ööö, nem! Egyszerűen úgy gondolom, hogy minden másodpercet ki kell élvezni, amikor az IGAZIRA esik a választás. Szóval folytassuk. Előbukkant a mélyfekete selyempapír, amit ugyanolyan óvatosan és zizegve hajtottam szét. És ott volt Ő. A vágyam tárgya. Az első mezítlábas cipőm. A kincsem!

Egy gyönyörű középmagas szárú csizma, amely a legfinomabb velúr- és nappabőr kombinációjával mesterien lett megalkotva. Egy ékszerdarab, amely kézműves tökéletességgel készült számomra. Kicsit retro, mégis teljesen korszerű. Közelebbről megvizsgálva egy újabb kiemelkedő részletet fedeztem fel: az optikai sarok. Így kicsit úgy néz ki, mint egy üzleti cipő csizmának álcázva. A legapróbb részletekig zseniálisan átgondolt.

Az első sétám az „új” cipőmmel természetesen álomszerű volt. Egyébként nem kellett betörnöm a cipőt, vagy lassan hozzászoknom a mezítlábas cipők viseléséhez. Miért is? Hiszen a mezítláb járáshoz sem kell hozzászoknom.

És ismételten ráébredtem: A lábaink több ezer kilométeren át visznek minket életünk során, és csak a legjobbat érdemlik. Nem akarok többé más cipőt viselni. Túlzottan élveztem és megszerettem a járás érzését.

Miután szinte az egész belső berendezésem eladtam, hogy hódolhassak új szenvedélyemnek, és több mezítlábas cipőm van, mint edényem a lakásban, végre boldogan és elégedetten hátradőlhetek. Nem, ez természetesen csak vicc volt. Pontosan egy edénnyel több van, mint mezítlábas cipőm.

A következtetésem: a tökéletes mezítlábas cipővel még inkább érezhetjük és élvezhetjük az életet.